Az Aloe verát ősidők óta használják gyógyításra. Évezredeken átívelő karrierjét annak köszönheti, hogy számtalan betegségre, bőrelváltozásra és emésztőszervi problémára sikeresen alkalmazható. Napjainkban a világ számos országában termesztik, olyan helyeken, ahol az éghajlat alkalmas a szabadföldben való nevelésére.

TÖRTÉNETE

Az írásos történelemben először kb.i.e.1500 évvel említik meg: agyagtáblákon fennmaradó szövegekben említenek egy sokoldalú csodanövényt, melyet sikeresen használtak gyógyításra. Az ókori Egyiptom festett vázáin is megtalálható: számukra az örök életet szimbolizálta. A legenda szerint Kleopátra bőrének és szemének szépségét egy núbiai rabszolga által készített aloe-tartalmú öblögető víznek köszönheti.
Nephertiti szépsége pedig az Aloe húsával kevert szamártejes fürdőnek volt köszönhető. Az ókori Közel-Kelet sok népe vélte úgy, hogy az Aloe növény nedve halhatatlanságot és bölcsességet nyújt. Nagy Sándor (i.e.336-323) is alkalmazta katonái sebeinek gyógyítására.
A növény birtoklása érdekében Arisztotelész javaslatára elfoglalta Socotra szigetét is: a legenda szerint a növény sérthetetlenné tette a harcosokat.
A föníciai kereskedők szárított porként szállították a görög-római birodalom piacaira.
Az Ószövetségben (Énekek éneke 4:11-14) és az Újszövetségben (János Evangéliuma 19:39) is találunk az Aloe verára utalásokat.
Gróf Bercsényi István egy fennmaradt levelében köszönetet mond gyóntatójának, akitől kapott egy Aloe növényt, amely kigyógyította lábszárfekélyéből.
Napóleon serege is élvezte az Aloe vera csodálatos gyógyító, regeneráló hatását.
Mahatma Gandhi a hosszú böjtjei alatt az Aloe segítségével őrizte meg hihetetlen munkabírását és energiáját.

BOTANIKAI LEÍRÁSA

Az Aloe vera nemzetsége több mint 250 fajából emelkedik ki egyedülálló gyógyhatásával.
Az Aloe fajok félcserjék, cserjék. Eredeti őshazája Afrika száraz éghajlatú vidékei, valamint Madagaszkár, Mascarenhas- és a (már említett) Socotra-szigetek, valamint Dél-Arábia.
Napjainkban szabadföldön termesztik a Földközi-tenger mellékén, az Egyesült Államok több vidékén, Mexikóban, Ausztráliában és a Dél-Amerikai kontinensen ahová a spanyolok vitték be a földrajzi felfedezések idején.
Aloe barbadensis néven egy Miller nevű botanikus írta le először. Majd Linné adta neki az Aloe vera nevet, melynek jelentése "igazi Aloe".
Egyszikű növény, rendszertanilag a Liliaceae (Liliomfélék) családjába tartozik.
Levelei széles kard alakúak, tagolatlanok, a levél élén néhol tüskék találhatók, melyek a bőrszövet képződményei.
A teljesen kifejlett növény elérheti a 120 cm-es magasságot. Átlagosan 10-15 levele van, melyek rövid száron körkörösen helyezkednek el.
A levelek belseje szivacsként működik: a gyökerek és levelek által megszűrt vizet hosszú időn keresztül megőrzik. A nedvességet áttetsző zseléként tárolja, ezt használja fel eredményesen a kozmetikai és a gyógyszeripar.
A virágzata a körkörös levélzet közepéből nyúlik ki, a virágzati tengely az 1 méteres hosszt is eléri. Az egyes virágok színe sárga vagy narancssárga, más fajoknál piros vagy piszkosfehér is lehet.
A virágokat madarak porozzák be az eredeti termőhelyen. Termése toktermés. Nálunk virágai nem termékenyülnek meg.

IGÉNYEI A LAKÁSBAN

Trópusi vidékeken honos növény, a mi éghajlatunkon nem télálló. A legalacsonyabb hőmérséklet, amit még károsodás nélkül elvisel 5°C. Fényigényes növény, nyáron szabadban tartható ám nem ajánlatos tűző napra kitenni, mert a levél üde zöld színe megbarnul. Ezért nyáron ha kint szeretnénk tartani, inkább félárnyékos helyre tegyük, vagy olyan fa alá, ahol szűrt napfényt kaphat. Nagyon jó vízgazdálkodású talajt kíván, ami azt jelenti, hogy a talaj szerkezete laza, levegős, jó vízáteresztő képességű, öntözés után nem tocsog, hanem a felesleges vizet átengedi. A növényünk alatt ne álljon tálkában a víz, a cserépen átfolyó vizet feltétlenül öntsük ki a tálból vagy kaspóból! c Szabadban tartva rendszeresen, de ne túl gyakran öntözzük. Azt hogy pontosan hány naponként adjunk vizet a növényünknek, nem lehet szabályba foglalni. figyeljük a földjét, hogy ne legyen állandóan nedves, viszont ha a földje elválik a cserép oldalától, akkor itt az ideje az öntözésnek! Maga a növény is "árulkodik" arról, ha kevés neki a víz: a leveleinek a tapintása nem kemény, ruganyos, hanem puha és benyomható a levélszövet. Tápoldatozni ajánlatos: minden második öntözésnél levéldísznövényekhez való tápoldattal öntözzük. (A levéllel díszítő növényeket nitrogénben dúsabb tápoldattal öntözzük, a flakonon olvasható az N-P-K érték, ha az első szám a legnagyobb, akkor jót választottunk.) A töménység a flakonon szerepel, ne készítsünk erősebb tápoldatot, úgysem tudja a növény hasznosítani és csak feleslegesen túl tápoldatoztuk. Természetesen, akinek nincs módja nyáron szabadba tenni a növényt, ne csüggedjen el, egy világos szobában szintén szép nagyot tud nőni egy nyár alatt. Ha déli szobába tesszük, ne tegyük nyáron az ablak közvetlen közelébe, mert az üvegen áthatoló napsugaraktól ugyanúgy megbarnulnak a levelek, mintha kint hagynánk az udvaron a napon. E sorok írójának az a tapasztalata, hogy nem csak dísznövényként, hanem gyógyszernövényként tartva szerencsésebb a lakásban hagyni nyáron, mert jobban használhatók a levelek gyógyításra, sebkezelésre. Télen van a növény nyugalmi időszaka, ekkor világos és lehetőleg viszonylag alacsonyabb hőmérsékletű helyre tegyük.16-18°C a legideálisabb. Ám ha a lakásunkban melegebb van, akkor feltétlenül világos ablak közelébe helyezzük a növényünket, mert a sötét meleg helyen a levél szövetei megnyúlnak, világoszöld gyenge hajtásokat fog hozni. Ha párás a lakás, akkor nagyon ritkán; 2-3 hetenként elég öntözni. A szárazabb klímájú lakásokban sem kell 10-15 napnál gyakrabban öntözni télen. A tápoldatozást is csökkentsük, elég minden 3. öntözéskor tápoldatos vizet használni. Télen is vigyázzunk a pangó vízre, mert a gyökerek nem kapnak levegőt a vizes talajban.

HÁZI SZAPORÍTÁSA

A növények már fiatal korban jól sarjadnak, a sarjak leválasztásával azonban érdemes várni addig, amíg a szaporulat mérete eléri a 10-15 cm-t. Ekkor borítsuk ki a cserépből a növényt , óvatosan szedjük le a földet a gyökeréről és keressük meg a sarj eredési helyét. Éles késsel válasszuk le az anyatőről és megfelelő laza, nem túl kötött és szellős talajba ültessük el a növényeinket. természetesen nem kell feltétlenül leválasztani a sarjakat az anyatőről, hiszen egy csoportban is szép díszei a lakásnak. Viszont ekkor arra ügyeljünk, hogy elég széles cserepet válasszunk a növényünknek! Általában elmondható, hogy nem nevel nagy gyökérzetet, nincs szükség mély ún. pálmacserépre az átültetéskor, inkább tálszerű; nagy átmérőjű laposabb edényt válasszunk neki. Ne sajnáljuk jó földbe ültetni, a kertben szedett föld nem valószínű, hogy jó lesz neki. A boltban vásárolt földek közül olyat válasszunk, aminek laza a szerkezete, és egy kis finom sódert keverjünk a tőzeges földhöz, mert akkor nem fog összetömörödni a gyökerénél a talaj.

Szerző: Klementisz Ágnes (eveloagi)
http://www.cserepesaloevera.fw.hu
Kapcsolódó cikk:
A gyógyító Aloe vera II